Szegő Ágnes-Fülöp Ágnes:
A holokauszt Heves vármegyében 

Heves vármegye az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál hagyományosan mezőgazdasági terület. Északon hegység, délen és délkeleten síkság volt. Északi részét a Mátra foglalta el, délkeleten pedig az Alföld egy részén feküdt. A vármegye legfontosabb folyói a Tisza és a Zagyva voltak. Északról Gömör és Kishont vármegye, északkeletről Borsod vármegye, keletről Hajdú vármegye, délről Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, nyugatról Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, északnyugatról pedig Nógrád vármegye határolta.

Külső-Szolnok vármegyével 1876-ig volt közös közigazgatása. A vármegyében zsidók jelenlétéről a 15. század elejétől, majd a török hódoltság idejéből is vannak adataink. Nagyobb számban a 18. századtól, illetve a 19. század elejétől kezdtek betelepedni a megye területére, elsősorban a szomszéd megyékből. Tiszafüredről és Tiszaigarról, Tiszaburáról a szomszéd tiltott területekre, a Nagykunságba, Hevesről és környékéről a Jászságba jártak át a zsidó házalók kereskedni. Később is elsősorban kereskedelemmel, kocsmabérlettel, kisebb számban iparűzéssel foglalkoztak. A vármegyébe a jelentőségüket felismerő földbirtokosok telepítették le őket. Lélekszámuk fokozatosan nőtt, a legnagyobb 1880-ban volt (10 928; 5,2 százalék). Ettől kezdve a vármegye korlátozott fejlődése folytán lélekszámuk folyamatosan csökkent, nagyobb arányban 1920 után. Ennek ellenére a vármegye modernizációjában arányszámuknál jóval nagyobb számban és jelentőséggel vettek részt; a pénzintézetek, az elsősorban mezőgazdaságra épülő iparvállalatok létesítésében, a mezőgazdaság átalakításában, a közegészségügyi hálózat, a polgári keretek, a sajtó, a civil szervezetek, a kultúra intézményeinek megteremtésében egyaránt. A vármegye legnagyobb adófizetői között 1907-ben mintegy harmad, a két világháború között pedig negyed arányban voltak jelen. Az értelmiségiek – orvosok, ügyvédek, újságírók – között arányuk 40-50 százalékos volt.

Az első világháborút követő forradalmak idején – 1918 októberétől kezdve, a Tanácsköztársaság idején keresztül, 1920 elejéig – a vármegye zsidó közösségét számos incidens érte. A numerus clausus különösen a szegény családok gyermekeit sújtotta. A konszolidáció elsorvasztani látszott az antiszemita mozgalmat a vármegyében, de azt a gazdasági válság, a nemzetközi és az országos politika történései újból felerősítették.

Az 1939. évi országos választásokon a nyilas párt Egerben, Heves megye székhelyén a szavazatok 36 százalékát szerezte meg. Megyei listájukon többek között dr. Kerekes Béla budapesti magántisztviselőt választották meg. A kormányzópárt, a Magyar Élet Pártja (MÉP) színeiben Gyöngyös képviseletében vitéz Taby Árpád testőrőrnagy, Szálasi Ferenc volt iskolatársa került be a nemzetgyűlésbe, aki programjában sarkalatos pontként szerepeltette a zsidók szellemi és gazdasági túlzott befolyásának teljes megszüntetése. Taby 1946-ban a nyilaskeresztes párt tagjairól azt hangoztatta, hogy a „Heves megyei községekben a Nyilas Párt vezetői mind megbízhatatlan, mondhatni rovott múltú egyének voltak”. 

A hátrányos megkülönböztetés elleni egyik menekülési útnak látszott a zsidó vallás elhagyása, a kikeresztelkedés, illetve a vegyes házasság. Különösen a harmincas években nőtt meg a vallást változtatók száma. Sajnos a faji alapon végzett megkülönböztetés kivédésében ez sem segített, őket ugyanúgy számontartották. 1941-ben Heves megyében a népszámlálás alkalmából 168 kitért zsidót írtak össze: 118 katolikus, 33 református, 12 evangélikus és 2 egyéb keresztény felekezetűt. A Heves Megyei Levéltár kevés megmaradt zsidó tárgyú anyagai között szerepel Verpelétről egy levelezőkönyv, amelyet a zsidótörvények után szükségessé vált, az ősöknek Magyarországon való letelepedéséről szóló kiadott igazolásokról vezettek. Az igazolásokat – születési, házassági anyakönyvi kivonatokat – 1944-ig folyamatosan adtak ki.

A zsidótörvények megjelenése után a vármegyében sorozatosan végrehajtották a zsidóság gazdasági és társadalmi ellehetetlenítésére vonatkozó törvények rendelkezéseit, noha azok a háborús gazdaság és a társadalom működését alaposan megnehezítették. Heves Vármegye Hivatalos Lapja által 1939-ben a megye legtöbb adót fizetőiről közölt, korábban számos zsidó személyt tartalmazó megyei virilis listán már csak dr. Fischer Lajos egri ügyvéd neve szerepelt, mivel ő maga is 1. világháborús kitüntetései miatt akkor még a zsidótörvények szabályai alól kivételt képezett. 

A zsidótulajdonú földbirtokokat kisajátították. A nagyobb cégek megpróbálták keresztényekkel feltölteni a vezetőséget, az igazgató tanácsokat, mivel az a vállalat nem számított zsidó tulajdonúnak, amelynek vezetőségében legalább 51 százalékban keresztény tagok vettek részt. Az 1942. XV. tc. alapján 100 kataszteri holdnál (kh) nagyobb földterület, illetve 10 kataszteri holdnál nagyobb szőlőbirtok nem lehetett zsidó tulajdonban. Az Országos Földhitelintézet többek között 2233 kataszteri hold zsidó tulajdonú termőföldre és szőlőre kötött haszonbérleti szerződést, többnyire kisbirtokokra osztva fel azokat.

1941 nyarán, Magyarország háborúba való belépése után a megye területéről a forradalmakban részt vett, megbízhatatlannak ítélt személyeket – köztük főképpen zsidókat – Kistarcsára internálták. Egerből többek között elvitték dr. Heller József 57 éves ügyvédet, azzal az indokkal, hogy ellenséges propagandát folytatott, mint cionista és szabadkőműves. (Valóban mindkettő volt.)

A munkaszolgálat 1940-től volt a zsidók megalázásának újabb módja. A frontra hurcoltak közül igen sokan nem tértek vissza. A „Te vagy a tanú!” (Bp., 1947) kötetben 204 Heves vármegyei volt munkaszolgálatos számolt be hányattatásairól és elhurcolt családja mártíromságáról. A vármegyében a háború után, a megyei köztisztviselőkön és a nyilas párt tagjain kívül, a népbíróság jó néhány keretlegényt, illetve századparancsnokot is felelősségre vont a munkaszolgálatosokkal való kegyetlen bánásmód miatt. Ilyenek volt a 107/5. munkásszázad tömeggyilkos parancsnoka Anderkó Béla főhadnagy és helyettese, ifj. Elek Sándor és Bessenyei Alajos szolgálatvezető. Bokk Jenőt, a 107/307. sz. század parancsnokát, Szilvási Lajost, aki a 107/4. század munkaszolgálatosaival a Donnál bánt kegyetlenül. Rupp Jenő karpaszományos tizedest, aki a 107/321. számú munkásszázad keretlegényeként bottal verte a többnyire Gyöngyösről származó muszosokat. Válogatott kínzásaikért utóbbit 6 év kényszermunkára ítélték.

A zsidótörvények megjelenése után a zsidó képviselőket, viriliseket a helyi képviselőtestületekből fokozatosan eltávolították. 1940-ben Csány község határozata alapján Öszterreicher Kornél földbirtokos, Pásztón pedig Wohl Sándor földbirtokos virilis tagságát szüntették meg. 1942 elején a helyi képviselőtestületekből az utolsó zsidó képviselőt is eltávolították. A zsidó kereskedőket eltiltották a vásárokon és a piacokon való árulástól. Az 1942. júliusában kiadott alispáni rendelet értelmében zsidók reggel kilenc óráig a vármegye területén élelmiszert sem üzletben, sem boltban nem vásárolhattak, ami a háborús ellátási nehézségek miatt külön büntetésnek számított. 1942. július 1-től zsidó nem lehetett bornagykereskedő: felszerelési tárgyaikat, hordóikat kötelesek voltak átadni vagy zár alatt tartani. A monokultúrás Gyöngyös elsősorban a bortermelésből élt, ezért a háború miatt amúgy is értékesítési nehézségeik voltak. 1942. elején a település előkelő birtokosai és tehetős szőlőgazdái beadványban kérték a pénzügyminisztériumot Héber Jenő és Héber József borügynökökkel kapcsolatban kivételes bánásmódra. A beadványra választ nem kaptak. 

1942. szeptember 7-én a pásztói községházán elárverezték hét helyi zsidó lakos rádiókészülékét, az „érdekeltek kérelmére„. Megalakult az országos Zsidókutató Intézet gyöngyösi csoportja, a helyi értelmiség egy részének bevonásával.

A zsidó férfiak munkaszolgálatra történő behívása a kereskedelemben, a kisiparban vagy az egészségügyi ellátásban ellátási nehézségeket okozott. Heves megye alispánja 1943-ban jelentésében azt írta, hogy a vármegye területén Sirok, Nagybátony, Detk, Egerszalók, Adács és Verpelét községekben működik munkaszolgálatos orvos, nyolc hatósági orvosi állás pedig betöltetlen. A gyöngyösi kórházban három zsidó munkaszolgálatos orvos dolgozott. A vármegye területén gyógyszerészhiány lépett fel, kilenc gyógyszerész volt munkaszolgálatos.

1941-ben a vármegye lakossága 325 421 fő volt, közülük az izraeliták lélekszáma 7 053 fő, ami a népesség 2,2 százalékát tette ki. Legtöbben a két nagyvárosban, Gyöngyösön (2071; 24 086) és Egerben (1787; 32 482), a megyeszékhelyen éltek. Jelentősebb számban pedig a kisvárosokban, Hatvanban, Hevesen, Pásztón és Tiszafüreden. A vármegye hat járásra oszlott, s ezekben a közigazgatási egységekben 1941-ben izraeliták az alábbi településeken éltek (zárójelben az izraeliták, illetve az összlakosság lélekszáma, az 1941. évi népszámlálási adatok szerint): Egri járás (487; 52 004); Gyöngyösi járás (168; 50 366); Hatvani járás (1163; 52 180); Hevesi járás (469; 44 953); Pétervásári járás (207; 34 969) és Tiszafüredi járás (701; 34.381).

Közvetlenül 1944. március 19. után a vármegyében is megjelent a Gestapó, s a hatvani Grassalkovich-kastélyban rendezte be hadiszállását. Április elején a vármegye településein a tekintélyesebb, gazdagabb zsidó férfiakat összeszedték, és még a gettókba való összegyűjtés előtt internálták őket.

1944. április 29-én a tizenhét éve hivatalban lévő Heves megyei főispán, dr. Hedry Lőrinc felmentését kérte, május 20-án hagyta el hivatalát. Utódját, dr. Horváth Árpádot, aki korábban Gömör-Kishont vármegye alispáni tisztét töltötte be, június 5-én iktatták be tisztébe ünnepélyesen, Imrédy Béla közgazdaságügyi miniszter jelenlétében. A zsidókkal kapcsolatos intézkedések megtétele a vármegyében elsősorban az alispánra, dr. Szabó Gyulára és dr. Sziberth (1946-tól Várkonyi) Andor vármegyei aljegyzőre hárultak. A belügyminisztériumban a gettók felállításáról tartott értekezleten dr. Hedry Lőrinc főispán, dr. Szabó Gyula alispán, Dr. Györkényi László gyöngyösi, és Zsákay József egri rendőrkapitány vett részt, majd a vármegyeházán tartott értekezleten az alispán, Eger és Gyöngyös polgármestere, Heves és Tiszafüred nagyközségek főjegyzői, a rendőrkapitányok, a csendőrség vezetői és a főszolgabírók vettek részt. Itt jelölték ki a gettók végleges helyét. 

Az Eger című újságban 1944. május 5-én jelent meg az alispán rendelete a zsidóknak gettóba való költöztetéséről és a zsidó tanácsok megalakításáról. Ezáltal elrendelték a lakásokban lévő ingóságok leltározását is. A zsidóknak gettókba való költöztetése a vármegyében 6 601 személyt érintett: Eger városában 1620, Gyöngyös városában 1824, az Egri járásban 352, a Gyöngyösi járásban 174, a Hatvani járásban 1121, a Hevesi járásban 625, a Pétervásári járásban 184, a Tiszafüredi járásban pedig 701 személyt. A helyi hatóságokkal egyetértésben az alispán a gettó területét Eger és Gyöngyös megyei városokban, továbbá Hatvan és Tiszafüred községekben, illetve a megye többi községeiből (köztük Hevesről) a Szúcs községhez tartozó Bagólyuk nevű, ez ideig részben lakott bányaterületen jelölte ki.

A táborok feletti felügyeletet eleinte a közigazgatási hatóságok gyakorolták, majd tőlük a magyar királyi tábori csendőrség vette át. 1944. május 25-én Budapestre, a belügyminisztériumba, megbeszélésre berendelték a rendőrség és csendőrség vezetőit. Baky László és Endre László államtitkárok jelenlétében csendőr törzstisztek előadták, hogy Magyarországról valamennyi zsidót elszállítanak. Első lépésként a gettókból táborokba tömörítik a zsidóságot, s ezt a csendőrségnek kell elvégeznie. A táborhelyeket is – közöttük Egert is – kijelölték, de a vármegye alispánja ezt megváltoztatta, és Kerecsendet, illetve a kerecsendi téglagyárat jelölte ki az egyik megyei gyűjtőtábor helyének. A belügyminisztériumi megbeszélésen Adolf Eichmann is részt vett. Ezen a tanácskozáson dőlt el, hogy a III. zsidótlanítási zóna gettózott lakosságát június 16-ig kell Kassán át Auschwitzba deportálni. Heves vármegye az észak-magyarországi III. zsidótlanítási műveleti zónában feküdt. A zsidókkal kapcsolatos kérdések elbírálására Hatvanban működött egy – a belügyminisztériumból kiküldött – úgynevezett tanácsadó szerv, amely németekből állt, s amelynek döntése a vonatkozó rendeletek értelmezése és végrehajtása tekintetében irányadó volt. A tanácsadó szerv munkájában Zöldy Márton és Ferenczi László csendőr alezredes is részt vett. A közigazgatás vezetői az elsőfokú rendőrhatóságok képviselőivel a vármegyeházán rendszeresen tartottak eligazító megbeszéléseket. 

A bagólyuki, az egri és a tiszafüredi gettók lakóit Kerecsendre, a téglagyárba szállították, majd a maklári vasútállomáson vagonírozták be őket. A vármegye többi zsidó lakóját a hatvani és gyöngyösi táborhelyekről adta át a csendőrség a német parancsnokságnak.

A bagólyuki és a kerecsendi tábor vezetője a szélsőséges nézeteiről hírhedt dr. Polgáry Pál, az Egri járás főszolgabírója volt.  Ő volt az egyik megszervezője és vezetője a vármegyei Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségnek, amely a végső kitartást tűzte ki céljául. A tiszafüredi gettó lakóinak a kerecsendi táborba szállítását, majd a kerecsendi tábort is ő felügyelte.

Czapik Gyula egri érsek Sztójay Döme miniszterelnöknél tiltakozott a zsidóság elhurcolása ellen, eredmény nélkül. Az érsek az egri érseki palotában 40 nagyváradi zsidót bújtatott. Horváth Kálmán honvéd százados a III. csendőrkerület gettóit, így a Heves vármegyeieket is végigjárva több ezer korhatáron kívüli férfit sorozott be munkaszolgálatosnak, így biztosítva nagyobb esélyt számukra a túlélésre. 

Források: BFL; E-H; HM-H; HML; HVHK; GYN; I-H; OSZÁ; RLB-H. 

Percze Miklós

KERTEK ALATT
( A Holocaust Tiszafüredi Áldozatainak Emlékére )


Több, mint hetven éve már
Magyarázatra vár
A menet,
A kertek alatti, sárga csillagos,
A sokszor megkönnyezett
Szabadok szánalmán, béklyó,
Ököl verítékben
A kéz
Bár az is tudja mit lát,
Ki gyáván félrenéz
A birgerli csizmát verő ostor
Gazdája szánalmas
Gyávaként
Dühével ordítja: Viszlát,
De csak műtrágyaként
Vagonok vas-zára kattan,
Félelelem a sinekkel
Együtt zakkan,
S remegve zakatol: Még van
Családod; kiszolgáltatottan
Az imák még bíznak, s hiszik el,
Hogy vissza is lesz még az
Az állomás,
Ahonnan elindult véled a
Lidérces látomás
Tudod; már rég döntött rólad
A hatalmától bátor
Csőcselék:
Marhák helyett így lettél EMBER
Halálba kattogó vagontöltelék
A Jó szándék is bűnös, ha csodára
Várva, titokban csak
Lesben áll
Mit segít a tett, ha félve csak
Halogat, s gyáván másra vár
Az pedig végleg az „emberség”
Szívtelen, jéghideg
Alkonya,
Amikor kifosztva, tollban állt
A tűzben elégők temploma
Sok adósságod maradt még
Élő, mert ma már, (remélem)
Más mérce mér,
Mert volt aki visszajött, kiégve,
De lábán, s nem műtrágyaként
Jussa számon kérni azt, aki
Hagyta, akkor, hogy úgy
Legyen:
Csizmákon az ostor suhogva:
Halálos „rendet” tegyen!

A tanulmány eredeti szövege a Randolph L. Braham és Tibori Szabó Zoltán szerkesztette  A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. I-III.  Bp.: Park Kiadó, 2007. című mű első kötetében jelent meg, a jelen szöveget átdolgozta és kibővítette Fülöp Ágnes, Csiszár Ágnes segítségével.

A települések mártírlistáit az elérhető adatbázisok alapján állítottuk össze, amelyek sokszor hiányosak, vagy éppen nem a holokausztban elhunyt személyek adatait is tartalmazzák. Kérjük, ha ilyen neveket találnak, illetve olyan mártírról tudnak, akik nincsenek a listákban, akkor a Tiszafüredi Menóra Nyílt Alapítvány e-mail címén jelezzék: menora95@gmail.com