Váraszó zsákközség Heves megye Pétervásárai járásában az Északi-középhegységben a Bükk-hegységtől keletre. Patak menti település a Tarna völgyében Árpád-kori templommal.
1936-ban gróf Károlyi birtok a Gosztonyi, báró Orczy családok után részben vétel útján.
A településen 1880-ban 21-en laktak, de 10 év múlva már csak 13-an maradtak. 1900-ban mindössze 5-en maradtak, 1910-ben 9-en.
1892-ben Weisz Gábor volt a korcsmáros, de 1924-ben már özvegye.
1936-ban itt élt Weisz Mór (1881) körjegyző régi váraszói család sarjaként. Pályafutását 1904-ben itt kezdte. 1914-ben lett körjegyző és a Levente Egyesfület elnöke. Működéséhez fűződött az új iskolák létesítése, a telefon bevezetése és a közutak építése. Neje: Lengyel Sarolta. Öccse Weisz Jenő (1884) kereskedő és gazdálkodó volt. Iskoláit helyben és Pétervásáron végezte. Üzletét még nagyapja alapította, akitől a mesterséget is tanulta. Rövidáru boltja mellett vegyeskereskedése és korcsmája volt. I910 óta 90 holdon belterjes gazdálkodást folytatott és saját nevelésű állatai voltak. A világháborúban az orosz és olasz fronton harcolt. Neje: Lővinger Szeréna.
1941-ben pedig mindössze 2 fő maradt.
Falus Béla Váraszó, (1907) an. Schwacz Berta.
Weisz Ignác Váraszó, (1884)
Weisz Ignácné szül. Lőwinger Szerena Pétervására, (1888) an. Princz Lina.
Források: BS-HE 87.; 1941. népszámlálás, 168.;
https://yvng.yadvashem.org; https://www.ushmm.org/online/hsv