Aldebrő az Alföld északi peremén, a Mátra délkeleti lábánál fekszik, az egri borvidéken, a Tarna völgyében.
1841-ben a Grassalkovichok után gróf Forgách Antal örökölte a települést, majd Ő 1847-ben eladta azt a bérlőnek, gróf Károlyi Györgynek a hatalmas uradalommal együtt Alsódebrőt is. A hitbizománnyá alakított birtok 1890-től Károlyi Mihályé volt.
A településen 1880-ban 13 zsidót regisztráltak. Tíz évvel később 24-en, 1900-ban viszont számuk ismét már csak 12. 1910-ben még két főt jeleztek. Érdekes és jellemző is Somogyi István megállapítása: „Aldebrő 1585 római katolikusának egyetlen zsidaja sincs”
1892-ben az egri törvényszéken bejegyzett szatócsüzlete volt Blajer Jakabnak, amit Blajer Ignác vezetett, de 1902-ben meg is szűnt.
“Aldebrőn egykor 1359 zsidó élt, s nem szerettek volna mást, csak élni tovább, csendesen…”
Lipkovics József Aldebrő, (1905)
Források: BS-HE., 21.; 1941. népszámlálás, 164.;
https://yvng.yadvashem.org; https://www.ushmm.org/online/hsv
Somogyi István: A reformátusok és a magyar fajvédelem. In.: Magyar Kultúra, 1928. p. 234.; K. A.: Az emlékek nem veszhetnek el! In.: Új Élet, 1995. 50. 4. p. 2.