Sarud község Tiszanána és Újlőrincfalva között, a Tisza-tó mellett fekvő település. 1804-ben a szatmári püspökség felállításával a szatmári püspök birtokába került, akinek 1848-ig volt itt földesúri joga. A szatmári püspökségé volt még az 1900-as évek elején is.
Sarudon 1880-ban 57 fő volt, aztán számuk drasztikusan lecsökkent 1910-
re, mindössze 9 főre. Ezután még 1930-ban látunk viszonylag nagyobb létszámot: 15 főt. 1941-ben mindössze 12 fő maradt.
A faluban 1892-ben a fűszer- és gyarmatárukerekedő, valamint a mészáros Klein Lőrinc volt, a regálébérlő, a termény- és vegyeskereskedő Grossmann Adolf. A szatócsok mind zsidók voltak: Blájer Lázár, Deutsch Ignác, Klein Adolf, Scmied Adolf. 1924-ben az egyik korcsmáros Schmied Adolf, a két szatócs Grossmann Andor és Klein Jakabné.
Hauer László (Sarud, 1881 – Sarud, 1951) a falu két világháború közötti időszak főjegyzője volt. Szerette az életet, és mint minden régi vidéki úr, kedvelte a vendégeskedést, a mulatságokat. Erkölcsileg soha egyetlen politikai erő sem környékezte meg, így amikor a zsidó családokat megmentette, senkinek sem jutott volna eszébe, hogy épp a sarudi főjegyzőnél keresse a deportálandó és a biztos halálba küldendő üldözötteket. Legidősebb fiának révén ismertek fővárosi zsidó családokat. Így kerültek Sarudra Anknerék, akik itt vészelték át, mint a „család távoli rokonai” a deportálások időszakát. Később a család Ambrusra magyarosította a nevét, egyikük hosszú éveken át a Magyar Rádió publicistájaként is ismert volt. Hasonlóan menekültek meg a sarudi Nagy család tagjai, ahol az asszony volt zsidó származású, s ez abban az időben veszélybe sodorta a gyerekeket is és több más helybeli famíliát is. Ennek köszönhető, hogy Sarudról nem volt deportálás. Keresztlevelet adott a zsidó családoknak, így mentette meg őket a biztos haláltól. Működési idejében épült meg az emeletes iskola, a községháza, hozzá a segédjegyzői és a főjegyzői lak is. Elnöke volt a Levente-, a Lövész- és a Tűzoltóegyesületnek is. Talán ennek a hatalmas munkabírásnak köszönhette, hogy a sarudiak szerették és tisztelték.
Fischerné Schwalb Etelka Poroszló, (1919) an. -ben Neumann Jozefa. Auschwitz.
Pamer Irén Sátoraljaújhely, (1926) Stutthof.
Schmied Cecília Sarud, (1889) an. Krausz Rebeka
Schmied Fáni Sarud, (1883) an. Krausz Rebeka
Schmied Lenke Sarud, (1892) an. Krausz Rebeka
Schmied Mór
Schmied Pál Sarud, (1900) an. Krausz Rebeka
Schwalb Jenő Sarud, (1913) an. Gizella
Schwalb József Saud, an. Bella
Smied Cecília Sarud, (1889) an. Krausz Rebeka. Auschwitz.
Smied Fanni Sarud, () an. Krausz Rebeka. Auschwitz.
Smied Lenke Sarud, (1892) an. Krausz Rebeka. Auschwitz.
Smied Pál Sarud, an. Krausz Rebeka. Gunskirchen.
Források: BS-HE 68.; 1941. népszámlálás, 168.;
https://yvng.yadvashem.org; https://www.ushmm.org/online/hsv
Szuromi Rita: A zsidómentő sarudi főjegyző: A község faluképének kialakítása Hauer László nevéhez kötődik. In.: Heves Megyei Hírlap, 2012. 23. 54. március 3. p. 5.: ill.